tizenkettedik fejezet
– Mia?
Mia felnézett az asztalon heverő papírhalomból, és megpillantotta Eleanort Gabe irodájának ajtajában.
– Ha most alkalmas, körbevezetem, és bemutatom a kollégáknak. Mia hátradőlt a székben, és oldalra fordította a fejét, hogy merev nyakát kinyújtóztassa. Elméjében teljes volt a káosz, ahogy összekeveredett benne a rengeteg új információ. Rámosolygott a titkárnőre.
Eleanor kedves lány volt, és már ősidőktől fogva a HCM-nél dolgozott. Bár Mia eddig csak néhány alkalommal járt az irodában, telefonon már sokszor beszéltek. Általában akkor, amikor Jace-t kereste, vagy a bátyja üzent neki rajta keresztül – többnyire azt, hogy késik a találkozójukról.
Mia fürkészőn figyelte, vajon mit gondolhat arról, hogy váratlanul feltűnt az irodában, ráadásul nem is Jace, hanem Gabe munkatársaként. De nem tudott a szeméből kiolvasni semmit. Vagy nem lepte meg Eleanort a dolog, vagy jól leplezte az érzelmeit. Nyilván nem ez lesz a jellemző a többi új kollégájára.
Bár Mia nem ismerte őket, mindannyian pontosan tudni fogják, kicsoda, amikor bemutatkozik. Fel volt készülve arra, hogy nem túl kellemes percek következnek.
Felállt az asztaltól, majd összerendezte és visszatette a dossziéba az előtte heverő papírokat. Idegesen simította le a szoknyáját, azon imádkozva, nehogy valakinek feltűnjön, hogy nincs rajta bugyi. Aztán megkerülte az íróasztalt, és csatlakozott Eleanorhoz, aki a folyosón várta.
– Először végigmegyünk a folyosón, ahol a vezetői irodák vannak, aztán átmegyünk a másik szárnyba, a nagy irodába.
Mia bólintott és némán követte a titkárnőt a recepciós pultig, majd tovább a folyosó átellenes oldalára. Eleanor megállt az első irodánál, és bekukkantott az ajtón.
– John? Szeretnék bemutatni valakit.
John felemelte a fejét, amikor beléptek az irodájába. Idősebb volt Miánál, de fiatalabb Gabe-nél. Szemüveget, galléros pólót és vászonnadrágot viselt. Gabe ezek szerint nem ragaszkodott ahhoz, hogy az alkalmazottai is hozzá hasonlóan üzletiesen öltözködjenek.
– Ő itt Mia Crestwell, Mr. Hamilton új asszisztense. John szemöldöke felszaladt meglepetésében, de nem tett megjegyzést.
– Mia, ő John Morgan, a marketingigazgatónk. John kézfogásra nyújtotta a kezét.
– Örvendek, Mia. Szerintem jól fogja itt érezni magát. Mr. Hamilton nagyszerű főnök, öröm neki dolgozni.
– Én is örvendek – felelte Mia félénk mosollyal.
– Biztosan gyakran fogunk együtt dolgozni, ha Mr. Hamilton asszisztense lesz.
Mia bólintott, de nem tudta, mit mondjon. Szörnyen ügyetlen volt az udvarias csacsogásban. Mintha megérezte volna a zavarát, Eleanor gyorsan elköszönt.
– Hagyunk dolgozni, John. Biztosan sok a munkád, és még körbe kell vezetnem Miát a nagy irodában is.
– Később még találkozunk – köszönt el John.
– Üdv a csapatban!
– Köszönöm – suttogta Mia. Követte Eleanort, és még ötször megismételték ugyanezt a rituálét. A főkönyvelő türelmetlen, izgága ember volt, látszott, hogy idegesíti, hogy megzavarják, ezért Eleanor rövidre fogta a bemutatást, és már ki is tessékelte Miát az irodájából.
Utána a két alelnökkel találkozott. Mindkettő harmincas nő volt, kedves mosollyal és okosan csillogó szemmel. Az idősebbik közelebb járt a negyvenhez, és nagyon beszédes volt. Eleanornak többszöri próbálkozásra sikerült csak kimenekítenie Miát, hogy átmehessenek végre a másik szárnyba.
Az óriási, egy légterű irodában több tucat új kollégával ismerkedett meg. Reménytelennek tűnt, hogy mindegyikük nevét megjegyezze. Néhányan furcsán néztek rá, mikor Eleanor bemutatta Gabe személyi asszisztenseként. De nem vehette tőlük rossz néven, hiszen a főnöknek évek óta nem volt asszisztense. Ráadásul rögtön rájöttek, hogy Jace húga, amint Eleanor kimondta a nevét. Látszott, ahogy kattognak a fogaskerekek az agyukban, és kíváncsian bámultak Miára. Egyértelmű volt, hogy ő lesz a nap témája.
Mikor végre végeztek a bemutatkozó körrel, Eleanor a pihenőszobába vitte, megmutatta neki a tökéletesen felszerelt konyhát és a hűtőt. Volt itt egy kis étkezőrész is, rengeteg rágcsálnivalóval, egy polc tele italokkal és egy vízadagoló.
Eleanor megfordult, és széttárta a kezét.
– Ez volt a teljes túra. Majd' elfelejtettem, a női mosdó a pihenőszoba és a nagy iroda között van. Mia hálásan mosolygott.
– Köszönöm, Eleanor. Nagyra értékelem, hogy ennyi időt szánt rám, és körbevezetett.
– Szívesen. Ha bármire szüksége lenne, csak szóljon. Most visszamegyek a recepcióra, és felváltom Charlotte-ot. Mia nem ment vissza rögtön Gabe irodájába, hanem elindult, hogy megkeresse a mosdót. Pisilnie kellett, és egy kicsit fel akarta frissíteni magát. Még mindig érezte a porcikáiban az elmúlt éjszakát, és biztos volt benne, hogy másnaposan néz ki. Bement
a legutolsó vécéfülkébe, és magára zárta az ajtót. Ebben a
pillanatban többen is bejöttek a mosdóba. Utálta, ha mások is hallják,
amikor pisil. De azok a nők egyértelműen nem vécézni jöttek. A
csapból zubogni kezdett a víz, és Mia ezt kihasználva gyorsan elvégezte
a dolgát. Már épp kilépett volna a fülkéből, mikor meghallotta az egyik
nő hangját.
– Na, mit gondoltok Gabe új asszisztenséről?
A kérdés olyan gunyorosan hangzott, hogy Mia legszívesebben felnyögött volna. Fél napja sem volt a cégnél, és máris rajta köszörülték a nyelvüket. Persze ez várható volt, de remélte, hogy legalább nem lesz fültanúja.
– Nem Jace Crestwell húga? – kérdezte egy másik nő.
– Dehogynem! Így már érthető, miért kapta meg az állást.
– Szegényke! Biztos fogalma sincs, mibe ment bele.
– Nem is tudom, én elvállalnám-e – válaszolta az első nő.
– Úgy értem, Gabe gazdag, jóképű, és úgy hallottam, igazi vadállat az ágyban. Szó szerint. Nem hallottatok még róla, hogy minden nőjével aláírat egy szerződést, mielőtt ágyba vinné őket?
– Vajon melyik munkaszerződést írhatta alá az új lány? – mondta a második nő sokat sejtető hangsúllyal, mire kitört a vihogás legalább három oldalról. Remek! Ezek itt pletykálkodnak a mosdóban, Mia pedig csapdába esett. Felhúzta a lábát, nehogy meglássák, és azon imádkozott, hogy ne nyissanak rá.
– Inkább lennék a husika egy Jace és Ash szendvicsben – jegyezte meg a harmadik nő.
– El tudjátok képzelni, milyen lehet két milliomos alfa-hímmel egy ágyban? Mia a szemét forgatta és a hideg futkosott a hátán. Pont ezt nem akarta végighallgatni a bátyjáról.
– Mit gondoltok, mi lehet a titkuk? – kérdezte az első nő.
– Mindig ugyanarra a nőre hajtanak. Ha engem kérdeztek, ez azért elég fura. Nem mintha nem lennék benne egy édes hármasban kettőjükkel, de nekik ez mindennapos.
– Talán biszexuálisak!
Miának leesett az álla. Jó ég! Nem mintha adott volna a szóbeszédre, de a hallottak alapján úgy tűnt, Jace és Ash is érdekes utakon járnak, és nem Gabe a magányos vadász a vállalatnál.
Egyáltalán nem akarta elképzelni a bátyját olyan helyzetben.
– Tíz az egyhez, hogy Gabe keféli Jace húgát. El tudjátok képzelni, mi lesz, ha Jace rájön? Mindenki tudja, mennyire félti. Mia sóhajtott. Túl sokat remélt, amikor azt hitte, nem fognak azonnal szárnyra kapni a pletykák, amint beteszi a lábát az irodába.
– Talán tudja, de nem zavarja.
– Az a lány sokkal fiatalabb, mint Gabe. Ha vele is aláíratta a szerződést, az nagyon nem fog tetszeni Jace-nek.
– Talán a csaj csípi az ilyesmit.
– Jaj, lányok! – egy új hang is beszállt a beszélgetésbe.
– Az a szerződés igenis létezik. Egyszer besurrantam Gabe irodájába, amikor későig bent maradtam. Nem hagyott nyugodni a kíváncsiság. Tudjátok, az emberek mindenfélét beszélnek… Egész véletlenül ott hevert egy biankó szerződés az asztalán. Roppant érdekes olvasnivaló volt. Hogy csak annyit mondjak: ha egy nő viszonyba bocsátkozik vele, vállalja, hogy arra az időre Gabe irányítja az egész életét.
Mia a tenyerébe temette az arcát.
– Menj már! Ez komoly?
– Megőrültél? Tudod, mi történt volna, ha a főnök rajtakap az irodájában? Azon nyomban kirúgott volna, és isten tudja, mit tett volna veled még ezután.
– Hogy a fenébe jutottál be az irodájába? Hiszen mindig zárva tartja.
– Hát, feltörtem a zárat. Van némi rutinom benne – ismerte el az utóbbi nő.
– Anyám, te unod az életed! Én nem csinálnám ezt többet a helyedben.
– A francba is, csajok, vissza kell menünk dolgozni! A beszámolónak kettőre kész kell lennie, és Gabe nem olyan megértő, mint Ash. Bárcsak Jace és Ash visszajönnének végre az üzleti útjukról! Sokkal könnyebb velük dolgozni, mint Gabe-bel.
Lázas sertepertélés hallatszott, cipőtalpak surrogása és a kézszárító zörgése, majd az ajtó csukódása után megszűntek a zajok. Mia megkönnyebbülten sóhajtott fel.
Lemászott a vécé tetejéről, és gyorsan megigazította a szoknyáját. Kinyitotta a fülke ajtaját és kilesett, majd a mosdóhoz ment, és megmosta a kezét. Az ajtóban megállt, egy pillanatra habozott, aztán résnyire kinyitotta, és kikukucskált a folyosóra.
Tiszta volt a levegő, így hát gyors léptekkel visszasietett Gabe irodájába.
Mit nem hall az ember a munkahelyén… Gabe iszonyú dühös lenne, ha megtudná, hogy feltörték az irodáját, és elolvasták a személyes iratait. De nem akart már az első munkanapján árulkodni neki. Különben sem tudta, melyik nő volt a tettes. Kavarogtak emlékezetében a nevek és az arcok.
Szerencsére főnöke még nem ért vissza a megbeszélésről. Mia lehuppant a forgószékre, újra kinyitotta a dossziét, és a szavak rögtön összefolytak a szeme előtt. Tengernyi információt kellett megjegyeznie. Összerezzent, amikor megcsörrent asztalán a telefon. Idegesen pillantott a készülékre, majd vonakodva felvette a kagylót.
– Mia Crestwell. – szólt bele a kagylóba. A halló olyan dilettánsán hangzott volna, és nem akart komplett idiótának tűnni. Gabe érzéki, lágy hangja muzsika volt füleinek.
– Mia, egy kicsit késni fogok. Együtt akartam ebédelni veled, de közbejött valami. Szólok Eleanornak, hogy rendeljen neked valamit.
– Rendben, köszönöm – motyogta.
– Körbevezetett az irodában?
– Igen.
– És? Minden rendben volt? Mindenki udvarias volt veled?
– Hát persze. Mindenki nagyon kedves volt. Aztán visszajöttem az irodába, bár ezt úgyis tudod, hiszen itt hívtál. Épp a dossziét tanulmányozom, amit reggel adtál.
– Csak ne felejts el enni – figyelmeztette Gabe.
– Ebéd után találkozunk.
Mielőtt még Mia elköszönhetett volna, a vonal megszakadt. Csalódottan tette le a kagylót és újra elmerült a dossziéban. Harminc perccel később Eleanor bedugta a fejét az ajtón, és Mia intett neki, hogy bejöhet, mire belépett, és letett Mia asztalára egy papírzacskót.
– Mr. Hamilton azt mondta, szereti a thai konyhát. Van itt egysaroknyira egy remek kis étterem, akik házhoz is szállítanak, úgyhogy rendeltem tőlük a ház specialitásából. Ha elmondja, milyen ételeket szeret, megjegyzem, és a jövőben az ízlésének megfelelően fogok rendelni.
– A thai tökéletes, köszönöm. Nem kellett volna ezzel fáradnia. Eleanor összeráncolta a szemöldökét.
– Mr. Hamilton meghagyta, hogy rendeljem meg az ebédjét, és ellenőrizzem azt is, hogy eszik-e. Ó, és ha még nem mondtam volna, van egy italokkal teli mini hűtő itt az irodában is, nyugodtan szolgálja ki magát. Ott van az iratszekrény alsó részében.
– Köszönöm, Eleanor, nagyon kedves.
A titkárnő biccentett, majd megfordult, és kiment az irodából. Mia kínosan érezte magát. Gabe asszisztenseként neki kellett volna a keze alá dolgoznia, ehhez képest még a titkárnője is azzal volt elfoglalva, hogy őt kiszolgálja. Remélte, hogy Gabe nem adott ilyen utasítást másoknak. Ha mégis, akkor szemernyi tekintélye sem marad, és senki se fogja elhinni, hogy nem a szeretője és nem csak azért van itt, hogy munkaidő alatt kielégítse.
Még ha ez is volt az elsődleges munkaköre.
Bah, ez úgy hangzott, mintha kurva lenne! Lényegében az is volt. Szexre szerződtették. Ha ez nem prostitúció, akkor semmi sem az. Csupán egyetlen vigasza volt, hogy Gabe nem fizetett neki a szexért. Ó, dehogyisnem! Micsoda ostoba feltételezés! Hiszen fizetett neki! Nem is keveset! Egy kamu állásért, melyben eddig az egyetlen feladata az volt, hogy bemagolja a fontos ügyfelek személyes adatait. Fizetést kapott tőle, mégsem úgy tekintett magára, mintha a munkaköri leírásában az állna: személyi, inkluzíve szexuális asszisztens. Holott pontosan ez volt, ezt mindketten tudták. Szerződéses alárendelt. Lehajtotta a fejét az asztalra és felsóhajtott. Nem úgy gondolt magára, mint alárendelt nőre. Nem mintha nem tudott volna az lenni, a megfelelő helyzetben. De ez nem valamiféle belső késztetés volt nála, amelynek engedelmeskednie kell, hogy boldog legyen. Valójában… perverzió volt. Sosem gondolta magáról, hogy van erre hajlama. Még mindig nem tudta, hányadán áll a kötözéssel, az alárendelt szereppel és a szerződés többi, meghökkentő pontjával. De aláírta. Önszántából. Úgyhogy hétszentség, hogy ki fogja deríteni.